33. Iditarod: baleset nélkül elstartolt a kutyaszánverseny

Nekivágtak az 1100 km-es távnak a világ egyik legismertebb kutyaszánhajtó versenyének indulói. Az Iditarodon lesz vak hajtó, van, aki egy héttel a verseny előtt levágta az egyik ujját (véletlenül), és idén a hajtók pisztolyt is visznek magukkal.


Melissa Owens Anvikkal, a főkutyájával
Fotó: ILONA RICHEY, Tracks of Alaska

Március 5-én már 33. startolt el a világ talán legismertebb kutyaszánhajtó versenye, az Iditarod. Idén 79 csapat vág neki az 1100 km-es távnak, szánonként 16 kutya és egy hajtó. A ceremóniális starton a junior verseny győztese, a 15 éves Melissa Owens vezette fel a mezőnyt.



Az utánpótlás verseny 1978 óta az Iditarod része, és idén 21 junior indult rajta. A fiataloknak 220 km-t kell megtenniük, és a leggyorsabb hagyományosan megkapja a felvezető szerepét a nagyok versenyén. Az idei győztes, Melissa amellett, hogy évek óta egyedül edzi a kutyáit, kitűnő tanuló, és szerelő szeretne lenni, ha felnő és persze a nagyok versenyén is szeretne majd elindulni.



Érdekesség, hogy a verseny 32 éves története során csak két női győztest avattak: Susan Butcher négyszer, Libby Riddles pedig egyszer tudott nyerni. Idén a 79 induló 20%-a nő.



Ahogy arról az Iditarodot beharangozó cikkünkben is olvashattatok, idén – a verseny történetében először – egy vak hajtó is rajthoz áll.


Rachael születése óta vak

A Rachael Scdoris-t, aki három éves kora óta hajt kutyaszánokat, egy „vizuális tolmács”, egy másik hajtó is segíti majd, Paul Ellering a 20 éves hölgy előtt megy majd, és próbálja irányíthatni.



A vak lány irányt óriási nagy az érdeklődés és a szurkolók részéről. Abban – egyelőre – kevesen hisznek, hogy eljut az 1100 km-es táv céljába, Nome-ba. Sőt, olyanok is vannak, akik szerint Rachael PR-célokra akarja felhasználni a versenyt, és a saját reklámozása érdekében kockáztatja a kutyái biztonságát.



Az mindenesetre tény, hogy Rachaelt számos talkshowba hívják vendégnek (persze ebben a modell-kinézete is közrejátszott), sőt önéletrajza is megjelent már „No End is Sight” (szabad fordításban („Nem látom a végét”) címmel.



Az Iditarod startjánál, ahol Rachael a biztonság kedvéért utolsóként indult el – a CNN leginkább vele foglalkozott és Rachael jelezte, szívesen venné, ha Hollywoodban megfilmesítenék a történetét.


A kutyák a szállítást nem nagyon élvezték
Fotó: Marc Lester/ADN

A startnál természetesen nagyban folyt az esélylatolgatás, de idén nincs kiemelkedő esélyes. A hajtók kérésére idén a 2. napi (valódi) rajtot nem delelőtt 10-kor tartják, hanem délután kettőkor. Ezzel a kutyákat védik – a meleg ellen. Igen, igen, mivel így nem a legnagyobb melegben (ha a nulla fok körüli hőmérséklet annak számítható) kell indulniuk és nem izzadnak le mindjárt az első órákban. Emellett idén számos hajtó visz magával pisztolyt. Persze nem azért, hogy csökkentse a konkurencia számát, hanem mert az utóbbi időben sok hó esett, és rénszarvasok és bölények jelenhetnek meg az útvonalon. A pisztolyokkal fogják őket elijeszteni, vagy ha muszáj, megvédeni a kutyákat. (Az Iditarodon az 1973-as első verseny óta 120 kutya halt meg, sokukat túlhajszolták. A legutóbbi halálesetnél Takk, a 2003-as győztes csapat vezetőkutyája múlt ki a 2004-es verseny utolsó harmadában.)



A nagy hómennyiség miatt valószínűsítik azt is, hogy 2005-ben nem dől meg Martin Buser 2002-ben elért 8 nap 22 óra 46 perces győztes ideje, ami ezzel az Iditarod sebességi rekordja.



Fotó: Bill Roth/ADN.com



A 2005-ös útvonal

Comments

comments