Az extrem.hu-n már hagyomány, hogy beszámolunk a világ egyik legismertebb és legnehezebb kutyaszánhajtó versenyéről, az Iditarodról. A hajtók és a kutyák március 5-én indulnak neki az 1100 km-es távnak, de történés már a start előtt akadt bőven.
2003-ban és 2004-ben is olvashattatok a legendás alaszkai kutyaszánhajtó versenyről, az Iditarodról az extrem.hu-n. A hagyományt idén sem szakítjuk meg!
 A hosszú menet Anchorage-ből Nome-ba  |
Az eredetmítosz szerint az Iditarod verseny gyökerei 1925-re nyúlnak vissza. Ekkoriban aranyláz tombolt Alaszkában, és Iditarod városa ellátóközpontként üzemelt a tengerpart és az aranyásó-központok között. Odafele ennivalót, ruhát és leveleket szállítottak a munkásoknak, visszafelé pedig aranyat. 1925-ben Nome városában, az egyik aranyásó-terepen torokgyíkjárvány tört ki, az oltóanyagot pedig Iditarodból kellett volna elszállítani. Viszont abban az évben nagyon kemény volt a tél. Végül azt találták ki, hogy a legjobb kutyaszánosok fölpakolták az oltóanyagot, és nyolc nap alatt lenyomták a 1100 km-es távot.
1967-ben rendezték az 1925-ös hősök emlékére az első versenyt. 1973-ban növelték meg a távot Anchorage-Nome közöttire. Az azóta már legendássá vált verseny híres arról, hogy számos sztorit produkál a hősiességről és tragédiákról is.
A tavalyi versenyen például az egyik nagy esélyes, a norvég Kjetil Backen vezető kutyája, Takk, a világ egyik legjobban képzett szánhúzó kutyája az úton halt meg. Az idei verseny is produkált már furcsaságokat, pedig még el sem kezdődött. Az egyik nagyágyú, Martin Buser otthon barkácsolgatott, egy héttel a verseny előtt, amikor egy asztali fűrésszel sikerült levágnia a jobb kezének középső ujjának felét. Bal kezes, így még lehet esélye a versenyen, de persze sérült ujjal sokkal nagyobb a fagyásveszély. (Buser eddig összesen 21-szer állt rajthoz (a csúcstartó ebben Rick Swenson 28 finish-sel), a 90-es években háromszor nyert Iditarodot, majd 2002-ben újra, akkor rekordidő alatt: 8 nap 22 óra 46 perc alatt teljesítve az 1100 km-t.
 Rachael Scdoris Fotó: Jim Lavrakas /AnchorageDN |
Idén nem csak egy ujját vesztett hajtó áll rajthoz Anchorage-ban március 5-én, hanem ha minden engedélyt megkap, a verseny történetében először egy VAK hajtó is elindulhat kutyáival. Ő az Oregon állambeli, 20 éves Rachael Scdoris, aki már több hosszútávú kutyaszánhajtó versenyen bizonyított, és élete álma, hogy az Iditarodon is elindulhasson.
Terve szerint egy minnesotai hajtót, Paul Elleringet fogja követni, aki a vizuális tolmácsa lesz. Persze egy ilyen őrült kemény 1100 km-es távon esély van arra, hogy valami közbejön, és egyedül kell majd boldogulnia.
A 33. Iditarodon összesen 79-en indulnak, akik közül 28 újonc. A nemek elosztása 63 férfi, 16 hölgy. Országok szerint 52-en jönnek Alaszkából, 19-en más amerikai államból és kilencen más országokból, jobbára Kanadából és Norvégiából. Az indulók között lesz négy korábbi győztes, Rick Swenson (az egyetlen ember, aki 5-ször tudott Iditarodot nyerni), Martin Buser, Jeff King, a tavalyi második és Doug Swingley, aki évek óta szemproblémákkal küzköd, mert nem termel elég könnyet a szeme, így nem viselhet kontaktlencsét. Lézeres szemműtéten esett át, de tavaly elvesztette a védőszemüvegét, és fagyási sérüléseket szenvedett a szeme, vagyis az ő esete sem egyszerű.
 Sorlie, 2003-as győzelmekor |
A legnagyobb esélyesnek idén a norvégok számítanak. A két évvel ezelőtt egész simán nyerő Robert Sorlie megint rajthoz áll, valamint unokaöccse, Björnar Andersen is. A tavaly Takkot elvesztő és végül harmadik helyen végző Kjetil Backen is ott lesz Alaszkában, de ezúttal nem indulóként, hanem a norvég team szervezőjeként. A skandinávok ugyanis annak ellenére, hogy ez alapvetően egy egyéni verseny, együtt készülnek, edzenek, etetik a kutyákat. És együtt dolgozzák ki a taktikát. Ők arról híresek, hogy a verseny alatt óriási tempót diktálnak, alig alszanak, és arra appelálnak, hogy a kutyák bírni fogják az iramot. 2003-ban sokan azt jósolták, hogy Robert Sorlie kutyái nem fogják bírni a gazdájuk által diktált iramot, de bírták és simán nyertek. Sorlie csapatát idén Rolex nevű kutyája vezeti, aki a norvég szerint az eddigi legjobb állata. Sorlie idén is esélyes, ahogy 26 éves unokaöccse, Björnar Andersen is, aki 13 éves kora óta hajtó, és idén télen a legtöbb norvég és finn hosszútávú verseny megnyerték, vagyis mindketten remek formában vannak.
Egy ősi tradíció szerint a verseny elindulásakor a célban, Nome-ban meggyújtanak egy lámpást, az Özvegy Lámpását, amit akkor fújnak el, ha az utolsó hajtó is beért. (A versenyen az utolsó helyezettet is nyilvántartják, még különdíja is van,a Vörös Lámpás (Red Lantern). A tradíció onnan ered, hogy régen lámpást gyújtottak, ha tudták, hogy kutyaszánhajtók tartanak arrafelé az úton, egyrészt ezzel jelezték nekik a sötétben az utat, másrészt így mindenki tudta, hogy egy hajtó még kint van a hidegben, úton.
 Forrás: iditarod.com |
