Lehet, hogy a mountainbike fogja meghozni a várva várt extrém sportos áttörést? Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a 3. Bükk Maraton szombati rajtját több mint 1000 (!) bringás várta Egerben. Az indulókra pedig 50 és 100 km várt az erdei utakon. Volt tömeg, jó hangulat, sőt még magyar győzelmek is!
 Örömteli tömegjelenet Ugyanez jó nagyban  |
Drága olvasóink megszokhatták már, hogy mi itt folyton siránkozunk, hogy a magyar ember nem sportos és nem sportol, de ez még nem is olyan nagy baj, ellenben sporteseményre sem jár. Még ingyenesre sem. Most viszont szorul a hurok a nyakunkon, ugyanis nem tudunk a jól bevált recept alapján dolgozni. A szombati 3. Mountainbike Bükk Maraton rajtjánál ugyanis csak biciklistából több mint ezer (1041) tolongott az egri Tesco parkolójában. A magyarok mellett románok, ukránok, szlovákok, németek, osztrákok, franciák és angolok színesítették a mezőnyt, és emelték a verseny színvonalát. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Gyurcsány Ferenc sportminiszter is, aki nem volt rest teljesíteni az 50 km-es távot. Öröm lehetett nézni őket, amíg el nem indultak. Aztán már ők örültek jobban, amikor végre 2-4 órányi kerekezés után a cél felé közeledtek. Azért ilyen tág az intervallum, mert a mezőny egyik (nagyobbik) fele csak a rövidebb távot, az 50 km-t vállalta be, míg a profik és az elszántabbak a 100 km-nek vágtak neki. Az extrem.hu-t a (mint később kiderült) 100 km-es verseny győztese, Vinczeffy Zsolt tájékoztatta a hétvége történéseiről.
Telt ház a parkolóban
 A miniszter pedálra lép (balra Gyurcsány Ferenc sportminiszter) |
– Több mint ezren voltunk a rajtnál, ilyen sokan még soha nem vettek részt ezen a versenyen, de más mountainbike-os rendezvényen sem. 50 és 100 km-es távok voltak, és nyilván a rövidebb versenytávra sokkal többen vállalkoztak, mint az igencsak megerőltető százasra. Ráadásul féltávnál volt szintidő is, kb. 4 óra, aki azon túl érkezett az 50 km-es ellenőrző ponthoz, az már nem mehetett tovább. Engem speciel ez nem érint, mert ekkor én már jobb esetben bent vagyok a százas célban.
– Milyen volt a pálya minősége versenyzői szemmel?
– Nem volt könnyű pálya. 100 km-t megtenni önmagában is nehéz, azonban nekünk számos emelkedővel és dombbal kellett megküzdenünk. Az 50 km-es verseny során 1200 m, a 100 km-es verseny során pedig összesen 2800 m volt a szintkülönbség. Az útvonal egyébként egy óriási körpálya volt, ami Egerből indult, és ugyanoda ért vissza. Menet közben háromszor érintettük Bánkútot, lakott településen viszont csak egyszer mentünk keresztül, Répáshután.
Hegymászás és tésztaparti
– Milyen a hangulata az ország legnagyobb mountainbike versenyének?
– A hangulat és a szervezés is nagyon jó volt. Előbbihez annyit, hogy kiegészítő versenyszámként rendeztek egy hillclimb, azaz hegymászó versenyt, ahol értelemszerűen az nyer, aki elsőként ér fel az adott hegyre. Pénteken este pedig nagy tésztaparti volt, mindenki olyan tésztát evett, amilyet csak akart. A Tesco hatalmas parkolóját szombaton megtöltötték a bringások, eljött több gyártó és forgalmazó, akik alkalmi kiállításokat rendeztek. Ami a szervezést illeti, az útvonal nagyon jól volt kijelölve: kőporral, nyilakkal, szalagokkal, tehát még akarva sem lehetett volna eltévedni. Itatópont azonban csak 4 volt útközben, ami száz kilométerre egy kicsit kevés.
 Az abszolút első: Vinczeffy Zsolt |
– A pálya minden évben ugyanaz, vagy rendszeresen változtatnak rajta, hogy azok, akik nem először indulnak, ne élvezhessenek előnyt?
– Túlnyomórészt változatlan a pálya, csak itt-ott változtatnak rajta a szervezők. 100 km-t nem könnyű kijelölni, még akkor sem, ha annak legnagyobb része forgalomtól elzárt területen, erdőben, erdészeti utakon van a Bükki Nemzeti Parkban.
– Cseppet sem mellékesen: neked hogy sikerült a verseny?
– Egészen jól, hiszen a 100 km-t sikerült megnyernem, ráadásul a Meridás csapattársaim is nagyon jól szerepeltek. A lányoknál Vajda Márti nyert, míg nálunk a német csapattársam Jürgen Kotulla lett a második. A taktika szerint 70 km-nél megléptem az addig vezető ötfős bolyból, és egyedül mentem tovább. Jellemző, hogy pont elkezdtünk egy emelkedőt, így 8 km szökés után még mindig csak 60 méter előnyöm volt. Aztán szerencsére tudtam ezt növelni, és végül biztosan nyertem.
– Idehaza egyedülálló ez a verseny, vagy vannak hasonlóak? És mi a helyzet külföldön?
– Itthon évente 3-4 maratont rendeznek, de kétségtelen, hogy ez a legnagyobb. Európában rendkívül népszerű a sportág, nagyon sok nagy versenyt rendeznek. Főleg Németországban és Ausztriában népszerű a maraton, a Salzkammergut Marathonon pl. már én is elindultam.
 A verseny során ezt a szintkülönbséget kellett leküzdeniük az indulóknak |
(A fényképeket Lénárt Márton és Rácz Róbert készítette.)
