Kezdem érezni, hogy milyen hosszú tud lenni egy teljes nap, azaz 24 óra. Már pusztán az is fárasztó tud lenni, hogy az ember fia ennyi időn át figyeljen 17, mindenre elszánt hölgyet és urat, akik elhatározták, hogy jóformán megállás nélkül futnak egy napon át. Hát még azoknak milyen fárasztó lehet, akik valóban futnak, és nem csak néznek.
 Idilli környzet, ideális idő  |
Irány Sárvár, a Vas megyei kisváros, amelyik idén otthont ad az ultrafutók 24 órás országos bajnokságának. Azt persze eddig is tudtam, hogy van ott egy Nádasdy-vár és egy termálfürdő, azt azonban nem tudhattam, hogy milyen emberek lakják a városkát, ehhez le kellett utazni „Vasba”. Az utazásra lelkileg próbáltam felkészíteni magam, azt ismételgetve, hogy Vas megyébe minden bizonnyal szép, új vonatok járnak, az a 195 perc meg úgy elszalad, hogy észre se veszem. Mától kezdve azonban megnyugodhatnak a sokat háborgó borsodiak és szabolcsiak: Szombathely felé is ugyanolyan mocskos és igénytelen szerelvények járnak, mint a sokak által elátkozott keleti vonalon. A 195 perc meg az istennek sem akart szaladni, de még csak poroszkálni sem. Egyszer azonban minden rossz sorozat megszakad, és egyszer én is megérkezek Sárvárra, ahol máris aprópénzre válthatom saját kisváros teóriámat: a vasútról indulj el a szemközti szélesebb úton toronyiránt, és tíz perc múlva a belvárosban vagy. A tézis beigazolódott, megérkeztem!
Első kör a vár körül
 Gyula és Zsuzsa |
A vár körül kijelölt 1031 méteres pálya célegyenesében katonai sátrakból felállított versenyközpont, és a 60-as, 70-es, 80-as és 90-es évek valamint napjaink legnagyobb slágerei fogadnak. A hangulat abszolút klappol a majális által beragyogott hétvégéhez, és bár gyér számmal, de még érdeklődők is akadnak. Én is érdeklődöm: hol találom meg Görög Gyulát, akivel eddig csak telefonon beszéltem, ez pedig nagyon megnehezíti az azonosítást. Egy sárga, „Rendező” felíratú pólóban feszítő fiatalember segít közelebb célomhoz, amikor a keresett személy feleségéhez továbbít. Zsuzsa a feleség, közli, hogy Gyula, a férj fut. Csalafintaságra gyanakszom, és közlöm, hogy nem, hiszen ő rendez. Zsuzsa felszólít, hogy tegezzem (ezen a hétvégén sokakkal jártam így), és megnyugtat, hogy férje egyszerre műveli a két fárasztó tevékenységet. Addig is átad Bertháéknak, akik (id. András, nagy szakáll, kedélyes stílus, és ifj. András, kis szakáll, cigi, dj szett) a verseny során nagyon sokat tettek a cikk sikeréért. Pár perc múlva érkezik Gyula (kis haj, nagy bajusz), és megalapozandó a jó munkakapcsolatot sétára veszi a figurát, egy rövid beszámoló erejéig.
-Végül is 17 futó állt rajthoz a 24 órás bajnokságon, és további 21 a rövidebb, 12 órás versenyen. Van tíz váltó is, ők hárman illetve négyen teljesítik a 12 órát, tetszőlegesen váltva egymást. Sajnos nem jött el mindenki, aki jelezte a részvételét, és nem sikerült nemzetközivé tenni a versenyt. Pedig volt érdeklődő Olaszországból, Spanyolországból, Boszniából, és egy öt fős csapatot is vártunk Szabadkáról. Az az igazság, hogy nem tudtunk olyan hírverést csapni a bajnokságnak, amilyet szerettünk volna.
A magyar mezőnyre azonban nem lehetett panasz. A 24 órás mezőnyben rajthoz állt Kalotai Levente, aki már volt 4. a világ egyik leghíresebb ultrafutó versenyén, a Spartathlonon, a stabil 200 km-es Barakonyi Lajos és Mélykúti Árpád. A mezőny egyik legszínesebb egyénisége az 59 esztendős Csorba Simon, aki egy személyben orvos, sportoló és festőművész. Megjárta már futva Moszkvát, képei rendszeresen láthatóak az ország kiállítótermeiben, és nem mellékesen, számos ultrafutót indított el az úton. A 12 órás mezőnyben indult Simon László és Sipos István, aki a leghíresebb és talán legelismertebb magyar ultrafutó. Az ő nevéhez fűződik az országfutás és egy ízben megnyerte a Trans America versenyt. A női mezőny két ékessége Nagy Zoltánné és Sörös Erika volt, akik a világhírű Bérces Edit mögött a legjobb honi ultrafutó hölgyek.
Második kör, de már futva
|
A rosszindulatú megjegyzések elkerülése végett, töredelmesen beismerem, hogy az, amit műveltem nem igazán nevezhető futásnak. Mentségemre szóljon, hogy ezt a mutatványt farmerban, utcai cipőben és fényképezőgéppel a nyakamban mutattam be. A lanyha kocogásra is csak a hivatástudat vett rá, meg persze az, hogy Horváth Jenő, a kölni 48 órás verseny címvédője, pusztán az én kedvemért nem akart megállni.
-Ez a legjobb 24 órás verseny az országban. Nagyon jó a pálya, nem teszi tönkre a futókat, vannak napos és árnyékos részek, nem ütik el az embert az autók. Délelőtt egy kicsit nehezebb volt, mert kezdetben nagyon meleg volt, aztán meg feltámadt a szél, és a vár mögött olyan erővel fújt, hogy alig lehetett haladni. Most ez a 16-18 fok ideális futóidőnek mondható. Az egyetlen, de komoly baj az, hogy nagyon kevesen tudnak erről a versenyről, és általában is nagyon nehéz népszerűsíteni az ultrafutást. Ez ugye nem olimpiai sportág, így kiesik a nagy támogatások köréből, és alig-alig kapunk központi pénzt. A média számára nem eladható, mert egy 24 vagy 48 órás verseny nem igazán látványos a kívülálló számára. Pedig kevés olyan sport van, ahol ilyen kiváló eredményeket érnek el a magyar sportolók.
Megtettünk egy kört, beértünk a célba. Sürgősen egy pad után nézek, és kipihenem a kocogás fáradalmait. Ezzel egy időben elhatározom, hogy hamarosan edzésbe állok, még ha nem is képzem magam ultrafutóvá, de legalább nem fogok megfulladni 1000 méter után.
Úgy döntök, ideje meglátogatni a masszőrt. A masszőr az önkormányzat egyik épületében működik a célegyenes végében, tehát nem kell messzire menniük azoknak, akik egy kis lazításra vágynak. Az izmok és inak mestere, a görcsök és húzódások esküdt ellensége azonban mintha nem örülne látogatásomnak, azt pedig láthatóan kifejezetten zokon veszi, hogy a homályos helyiségben vakut használok. Rosszaló pillantása távozásra ösztökél.
Sebaj, van jobb ötletem: megkeresem Feri bácsit, a legidősebb indulót.
Veszélyes percek
 Jó étvágyat! |
Hét óra körül, mindjárt két veszélyforrás bukkan fel egyszerre a látó- és a hallóhatáron. Úgy néz ki, hogy rögtön leszakad az ég, talán még villámlik is, veszettül sötét felhők gyülekeznek, és élénkül a szél. Az eső pedig nem jó, oktatnak a rutinosabb versenyre járók, csúszik az aszfalt, átázik a cipő, a cipőben pedig a zokni. A vizes zokni összegyűrődik a cipőben, és nagyon csúnyán el tud bánni a futó lábával. Aztán szerencsére egyszerre kezd esni az eső és sütni a nap, öt percig szitál, aztán lehet nézni a szivárványt. A vár mögötti szakaszon a futók is láthatják, feltéve, hogy van kedvük és erejük a röpke égi tüneményt bámulni.
Hallószervünket is veszély fenyegeti, de aztán Manson (ifj. András) meggyőzi a tinédzser hallgatóságot, hogy a futók szempontjából feltétlenül káros lenne, ha betenné a lejátszóba a Soho Party megamixet. Manson, Manson nem csalódtam benned, persze bizalmam már akkor kezdett gyökeret ereszteni, amikor lejátszottál egy fél Red Hot Chili albumot.
Alakul az első kisebb dráma. A tavalyi győztes Ludwig Antal sántikál be a gyúróhoz.
-A térdeim úgy gondolják, hogy nekik mára elég ennyi. Mi azért hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy futás közben fáj valami, mert valami mindig fáj, de van egy határ, ami után már fölösleges erőltetni mert csak rosszabb lesz. Így még meg lehet úszni egy-két hét pihenéssel, de ha az ember komolyabban rásérül, akkor lőttek a következő bő egy hónapnak.
Azért Anti még erőlteti egy kicsit, kocog vagy félórát, aztán 83 kör után úgy dönt, hogy jóból is megárt a sok, hát még a rosszból és inkább a fürdésre szavaz. Egy biztos, címvédés már nem lesz.
12 órás befutó
 A 12 órás győztes: Ossó Zoltán |
Leszáll az este, kigyulladnak a fények, és kezd rockfesztivál hangulata lenni a versenynek. A hangszórókból dübörögnek a rockerek, és a fiatal közönség fenemód jólérzi magát, ugyanez nem mondható el az idősebbekről, akik nem átallanak hangot adni neheztelésüknek. Azonban mindenkit jobban érdekel az, hogy már kevesebb mint egy óra van hátra a 12 órás verseny befutójáig. Vessünk egy pillantást a futókra! A kevésbé fiatalok jobbára már csak sétálnak, és legfeljebb a sátrak előtt tapsoló közönség kedvéért fogják kocogóra. A középkorúak és a fiatalok azonban komolyan veszik a kihívást, és vannak, akik még most is 5 perces ezreket futnak. Jön az élen álló Ossó Zoli, keresem arcán a fáradtság nyomait, de nem lelem. Olyan ábrázattal fut, mintha most dördült volna el a startpisztoly. Egyik kedvencem, a szikár Farkas Karcsi is szaporázza, könnyű neki, három óránként megáll egy cigiszünetre, föltankol nikotinnal, és ismét vígan zakatol, miközben fülébe duruzsol a Slágerrádió. Nincs is vita a befutónál, amikor feltűnik Ossó Zoli, megérdemelten zúg föl a taps. Természetesen minden célba érő megkapja a maga tapsadagját, a legnagyobb elismeréssel azért a 60 felettieknek adózik a közönség.
A célba érés után, a boldog és elégedett győztes a lábát tapogatja:
-Péntek hajnalban kivágtam egy vérhólyagot a sarkamon, még a dokit is ki kellett hívni, ahhoz képest egészen jól bírtam én is meg a lábam is – mondja Ossó Zoli. – De azért nagyon jól fog esni a forró fürdő, nem is beszélve holnapi strandolásról.
Addig azonban még hátra van a gulyásleves. A versenyzők, a rendezők és a bámészkodók legnagyobb örömére egy hatalmas kondér gulyáslevest hoznak a frissítő sátorhoz. A szalámis kenyér, mogyoró, mazsola, csokoládé és kekszek után igazán jól esik valami emberes étek. Nem telik bele fertály óra, és már csak a kondér alján csörömpöl a merőkanál. Kedves sárváriak, köszönjük szépen!
Jó éjszakát – jó reggelt
 Nincs megállás |
Éjfélre jár, amikor szedem a sátorfámat. Kb. tízen vagyunk már csak a placcon, no meg a futók, akik a tizennegyedik óra végén is fáradhatatlanul róják a köröket. Mielőtt a szállásomra indulnék, még meghallgatunk néhány számot Manson és húga szakértő tolmácsolásával.
Azért a munkát sem hanyagolom el, vetek egy pillantást a legutóbbi részeredményekre, és úgy térek nyugovóra, hogy a körszámlálási problémák ellenére is magabiztosan, kb. tíz kör előnnyel vezet Kalotai Levente.
A szállásról csak a legjobbakat írhatom: a helyi gimnázium, új, tiszta, rendezett kollégiumában kaptam egy ágyat, amire a szervezők vendége voltam. Fél egy van, jó éjszakát!
Hét óra, jó reggelt! Első gondolatom az volt, hogy odakint még mindig futnak. Gyorsan utána számoltam: már 21 órája! Irány a pálya!
Napsütéses, de hűvös tavaszi reggel, és amint az várható volt, még mindig futnak. Azonban változott a helyzet az élen! Kalotai Levente hajnal tájban megsérült, a combja úgy gondolta, hogy neki ennyi elég volt. Levente azonban máshogy gondolta, és egy óra pihenés, valamint ápolás után visszatért a pályára. Ekkor azonban már kb. öt körrel vezetett Barakonyi Lajos, és előnyét csak tovább növelte a hősiesen küzdő Kalotaival szemben. Ez persze nem csökkenti Lajos érdemeit, aki jól osztotta be az erejét, és maradéktalanul kihasználta a kínálkozó alkalmat.
 A 24 órás győztes: Barakonyi Lajos |
24 órás befutó
Az utolsó egy óra feltehetően maga a pokol a futók számára. Pláne úgy, hogy amíg ők összeszorított foggal koptatják az aszfaltot, addig a közönség ragulevest reggelizik. Már egy álló napja futnak, a legjobbaknak több mint 200 km van a lábukban. Fáj minden izmuk, ízületük, csontjuk. A rendszeres frissítés ellenére is rengeteg folyadékot veszítenek, ami természetesen azzal jár, hogy a futók szervezetében alig maradnak sók, mikro- és makroelemek. A futás során ezt nem lehet hiánytalanul pótolni, pedig erre nagyon oda kell figyelni, mert a kiszáradás akár tragédiához is vezethet. A közel száz fős nézősereg az utolsó órában már minden egyes futót, minden alkalommal megtapsol, amikor csak elhalad a sátrak előtt.
Ezt is megértük, 10 óra 5 perckor, kereken 24 óra, azaz 1440 perc futás után meg van a magyar bajnok! Barakonyi Lajos 228,8 km-t teljesített, és a körülményekhez képest elég jól van. Azonnal körbe veszik a barátok és a kollégák, elsőként ők gratulálnak a kiváló eredményhez. Most inkább nem zavarom, lesz még alkalom később is egy kis beszélgetésre.
Eredményhirdetés, ebéd és újra a vonaton
 Boldog győztesek |
Pontban délben eredményhirdetés. Senki sem távozik üres kézzel Sárvárról, vagy egy érem, vagy egy kupa jut mindenkinek. A győztesek vannak nehezebb helyzetben, nekik ugyanis fel kell állniuk egy dobogóra, aminek a megmászása még Erőss Zsolt számára is komoly kihívás lenne. Érem, kupa, ajándék, taps, fotók, és lassacskán kezd szétszéledni a tömeg. A közönség hazafelé indul, elvégre ebédidő van, a versenyzők is hazafelé indulnak, elvégre vasárnap van, és másnap várja őket a munkahely, sőt olyan is van, aki már vasárnap este felveszi a munkát.
Én is veszem a hátizsákom, megkeresem segítőimet, akik Vergilius módjára kalauzoltak az ismeretlenben. Előbb Gyulát, aki búcsúzoul elmondja, hogy kb. 1 millió forintba került a verseny megrendezése, és erősen lelkemre köti, hogy említsem meg a főszponzorokat, kérése parancs: a 24 órás versenyt a Sárvár Fürdő, a 12 órást a Flextronics, míg a 12 órás váltót a Sága vette nevére. Köszönet illeti a GYISM Wesselényi Miklós Sport Közalapítványát, és a Pepsit is, aki nélkül igencsak szomjaztunk volna. Köszönjük a segítséget!
Elbúcsúzom Mansontól, és idősebb Andrástól, akinél minden féle hátsó szándék nélkül arról érdeklődöm, hogy hol lehetne olcsón, jót ebédelni. Mire ő beajánl a vár melletti hangulatos étterembe, fogyasztásomat pedig a futók számlájához íratja. Örök hálára kötelez!
Hordó hassal, meglazított nadrágszíjjal, irány a vasútállomás, a már jól ismert úton. Vasárnap lévén fel sem merül bennem, hogy kényelmesen fogok utazni, de a következő (késéssel együtt) 3 óra 40 perc minden várakozásomat alulmúlja. Veszprémtől álltam, de nem csak én, hanem az utasok negyede, ez némileg vígasztalt, no meg az, hogy ez az út azért nem fog 24 órán át tartani.
Konklúzió gyanánt csak annyit mondhatok, hogy a versenyzőkhöz hasonlóan én is remélem, hogy jövőre is lesz Sárvár Fürdő Kupa a vár körül, még több résztvevővel, még több pénzből, még több támogatóval és még több nézővel. Mi biztos, hogy ott leszünk!
VÉGEREDMÉNY: Korok, körök, kilométerek táblázatba foglalva!
(A cikkben és a képgalériában szereplő képek a szerző felvételei.)
