Szent Péterrel találkozni persze nem nagyon lehet az út végén, de azért a Mt. Everest 8850 m-es csúcsa is megteszi, talán. Mutatunk újabb kilenc útvonalat, miközben készítitek a jégeralsót, és az usankát.
 Az amerikai fal (Kangshung face)  |
Valahol ott hagytuk abba, hogy 1982 május 4-én két orosz hegymászó először jutott fel a világ tetejére a délnyugati pilléren. Most teszünk egy újabb fél kört a nagy hegyen, hogy az amerikai támfaltól indulva eljussunk a legújabb, alig egyhetes útig, mely a középső északi falon teszi megközelíthetővé a csúcsot. Na, szóval!
10. Keleti oldal/amerikai támfal – jenkik megint. 1983. október 8-án ismét amerikaiak, ezúttal egy háromfős csapat mutatott új utat az Everest csúcsára. Lou Reichardt, Kim Momb és Carlos Buhler először mászta meg a hegy keleti falát. Rajtuk kívül még hárman választották az üdvözülésnek ezt az útját, ahol még nem ért szerencsétlenség egyetlen hegymászót sem.
11. A Nagy Átjáró (Fehér Limbo) – auszik először. 1984. október 3-án első ízben történt meg, hogy ausztrál hegymászók nyitottak új utat az Everest csúcsára. Tim Macartney-Snape és Greg Mortimer ráadásul oxigénpalack használata nélkül járta meg a nagy átjárót. Ők ketten feljutottak, azonban a későbbiekben egy kollégájuk a szó átvitt értelmében járta meg a Fehér Limbón, ő ugyanis nem tért onnan vissza.
A két Couloir
 A nyugati oldal Tibet felől |
12. Északkeleti fal-északi oldal – Norton Couloir II – az egyiknek sikerült. 1984. októberében Phil Ershler és John Roskelley együtt indult el, hogy új utat másszon az északi oldalon. A Norton Couloiron nyitott új út azonban csak Ershlernek hozott szerencsét. Ő oxigénpalackjának köszönhetően felért a csúcsra, társának viszont, aki palack nélkül mászott, vissza kellett fordulnia. Mai napig Elsher az egyetlen, aki ezen az útvonalon célhoz ért.
13. Nyugati fal-Tibetből a Hornbein Couloirra – a nő útja. Ezt az utat valamiért nem szeretik a hegymászók. Pedig történelmi vonal. 1986-ban, amellett, hogy új utat nyitott, a kanadai Sharon Wood lett az első észak-amerikai nő, aki feljutott az Everestre. A nyugati falon, Tibetből indulva Wood és társa, Dwayne Congdon áttraverzált a Hornbein Couloirra, majd meg sem álltak a csúcsig. Itt csak ők jutottak fel, azonban az ún. alternatív úton (nyugati fal – Lho La – Hornbein C.) szintén sikerrel jártak ketten, itt azonban egy alpinista életét vesztette.
Soha?
 A Fáradhatatlanok pillére (2001-es magyar út) |
14. Keleti oldal, déli út/Neverest Buttress – nemzetközivé lesz. 1988. május 12-én egy nemzetközi hegymászó csoport járta meg elsőként a Neverest Buttrest (Fáradhatatlanok Pillére) a keleti oldalon. A csapatból a brit Stephen Venables oxigénpalack nélkül jutott fel a világ tetejére. A 2001-es magyar Everest-expedíció is ezen az úton próbált feljutni a csúcsra.
15. Alsó északi út – északi oldal – Norton Couloir – No O2. 1991. május 17-én az olasz Battistino Bonali és a cseh Leopold Sulovsky nyitotta meg ezt az utat a kollégák számára. Érdekesség, hogy mindketten oxigénpalack használata nélkül jutottak fel a csúcsra. Egyelőre nem akadtak követőkre.
16. Teljes északkeleti fal – a hosszú út. 1995. május 11-én egy japán csapat mászta végig az Everest talán leghosszabb útját. Ami ráadásul még rendkívül nehéz is, hiszen a halálzóna alsó részén (kb. 8300 m) meg kellett küzdeni a “Pinnacles” jégcsúcsaival is. A csúcsot végül hatan érték el, emlékezzünk hát meg róluk, hiszen senki más nem vállalta be ezt az utat: Kiyoshi Furuno, Shigeki Imoto, és a serpák Dawa Tshering, Pasang Kami, Lhakpa Nuru, és Nima Dorje.
Frissensült
 A legfrissebb: középső északi oldal |
17. Észak-északkeleti (Zaharov) Couloir – micsoda pech! 1996. májusában négy orosz hegymászó, Peter Kuznyecov, Valerij Kohanov, Grigorij Szemikolenkov, és a csaapat vezetője, Nyikolaj Zaharov új úton jutott fel az északi oldal legmagasabb pontjára. Útjukat innen az északkeleti gerincen folytatták, innen támadták a csúcsot. Azonban csak hárman jutottak föl, ugyanis Zaharov, kb. 15 perccel a megdicsőülés előtt visszafordult, hogy egy bajba jutott kollégán segítsen. Cserébe azonban egy út viseli a nevét (ráadásul ‘92-ben már járt fent, és 2000-ben is csúcsra ért), melyen azóta sem próbálkozott senki feljutni az Everestre.
18. Középső északi oldal, direkt út – friss, ropogós. A legújabb út a Csomolungma tetejére, melyet szintén orosz csapat mászott meg elsőként, méghozzá 2004. május 30-án. Pavel Sabalin, Iljasz Tukhvatullin (ő üzbég), ill. Andrey Mariev, vagyis az “Álomcsapat”. Azért nekik sem ment minden simán, pl. 2 éjszakát kellett eltölteniük 8600 m-en hálózsák nélkül, fejenként két oxigénpalackkal.
