Megállás nélkül lefutni a maratoni távot, azaz 42, 195 kilométert, már önmagában is tiszteletet parancsoló teljesítmény. De amikor egy kedves fiatal hölgy azt mondja, hogy 100 kilométeren ne nagyon legyen a futónak holtpontja, hát akkor tényleg elakad az ember szava. Az extrem.hu – nak nyilatkozó Bérces Edit ultramaratonista pontosan ezt mondta.
 A világbajnok: Bérces Edit  |
– Edit, tegnap egész nap nem tudtalak elérni, hiszen dolgozol. Emellett, egyáltalán nem hobbiszinten űzöd a futást.
-Persze, hogy dolgozom. A Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karának Zalaegerszegi Intézetében tanítok üzleti angolt. És az is igaz, hogy hobbiból az ember nem fut 100 kilométert. Meg ez nem csak úgy megy, hogy valaki kitalálja, hogy ilyen hosszú távokat fut, erre fel kell készülni.
-A Te esetedben, hogy kezdődött a hosszútávfutás?
-Az első alkalom 1989. szeptemberében volt, amikor Zalaegerszegről elfutottam Nagykanizsára egy iskolai évnyitóra. 50 kilométer volt, este hatra kellett volna odaérnem és persze elkéstem.
-Azonban ez nem vette el a kedved a további próbálkozásoktól.
-Nem bizony. Igaz, hogy egy darabig nem futottam ultrát, rövidtávú triatlon versenyeken indultam. Aztán ’93 – ban kint voltam Kaliforniában, és éppen akkor indult a Trans America verseny. Keresztül az országon Los Angelestől New Yorkig. Az én otthonom pont egy maratonira volt a rajttól, gondoltam ezt lefutom. Aztán végig csináltam az első szakaszt, ami 50 mérföld volt, azaz közel 80 kilométer. Teljesen kikészültem. Soha még ennyit nem futottam, és nem is voltam rá felkészülve.
Megállni? Ugyan már!
-Ha az ember fel van készülve, akkor mennyit tud lefutni megállás nélkül?
-Ezt nem lehet megmondani, embere válogatja.
-Tegyük fel, hogy azt még értem, hogy 70 – 80 kilométert lefut az ember megállás nélkül, de, mondjuk a példa kedvéért, amikor a 250 kilométeres 24 órás világcsúcsot megfutottad, csak megálltál közben!
-Dehogy is! Az nem fért bele, akkor nem lett volna világcsúcs. Egy komolyabb megállás ugyan volt, amikor nadrágot váltottam, ez kábé két percig tartott. Aztán futás tovább, bár nekem nagyon – nagyon nehéz újra elindulni. Az ember teste már felvett egy ritmust, és ha abból kiesik, utána nagyon nehéz visszakapaszkodni. És persze van egy – két ‘pisiszünet‘ is, elvégre ami muszáj, az muszáj. Mondjuk vannak páran, akik speciális nadrágban futnak, hogy emiatt ne kelljen megállniuk, de én még nem próbáltam, és azt hiszem, hogy nem is fogom.
-Amit elmondtál azt értem, azt viszont még mindig nehezen tudom felfogni, hogy, hogy lehet 24 órán át futni?
-Ez egyrészt, természetesen, fizikai kérdés, sok – sok edzés, komoly felkészülés, de igazából fejben kell bírni, mentálisan kell kitartani. Például egy 100 kilométeres versenyen nem szabad 50 kilométernél arra gondolni, hogy már túl vagyok a felén. A második fele ugyanis sokkal nehezebb, még akkor is, ha időben nem tart tovább.
Alma és edzés
Mindig jól jön a segítség
-Jól értem, hogy azt mondod, hogy egy 100 kilométeres versenyen az első és a második ötvenet ugyanolyan tempóban tudod lefutni?
-Amikor 100 kilométeren világbajnokságot nyertem, akkor a második övenem még pár másodperccel jobb is lett mint az első.
-Nem volt holtpont?
-100 kilométeren ne legyen az embernek holtpontja, mert akkor megette a fene. Persze 70 – 80 kilométer után már érzi, hogy nehezebb, de azt már ki lehet bírni.
-Futás közben, hogy tudtok enni, inni, frissíteni?
-Szerencsés esetben van az embernek egy segítője, aki várja a kijelölt frissítő állomásokon és a kezébe adja a vizet, vagy valamilyen nyomelemekkel dúsított frissítőt. Muszáj gyümölcsöt enni, én például nagyon bízom az almában. Persze nem árt óvatosnak lenni, nekem már kétszer ragadt bele a koronám egy – egy étekbe.
-Hogy lehet ilyen teljesítményekre felkészülni, hogy edzesz?
-A fejemben van egy ideális edzésterv, ezt azonban nem lehet mindig megvalósítani. Általában naponta két futóedzést tartok, változó távokkal. Egyik nap 60 kilométert futok, másnap kevesebbet, mondjuk 30 – at. Nem árt néha egy kis változatosság, úszás vagy kerékpározás.
Már megint az oroszok
 Társas játék: Edit és a kollégák |
-Van ideális kor az utrafutáshoz?
-Olyan, hogy ideális kor, szerintem nincs. Én amondó vagyok, hogy amikor az ember már tud futni egy stabil, jó erős maratont, akkor elkezdhet kacsingatni a százasok felé.
-Van olyan, hogy ultrafutó nemzet?
-Az oroszok. Az oroszok nagyon – nagyon jók, és fanatikusak. Pontosan egy hónap múlva lesz a 100 kilométeres Európabajnokság Moszkvában. Mondtam az egyik szervezőnek, hogy a külföldieknek állítsanak fel egy külön dobogót. De lehet, hogy két dobogó is kevés lenne.
-Még egy kérdés: mikor pihensz? Ha teszem azt, elmész nyaralni, akkor tartasz edzéseket?
-Nyaralni? A nyaralás az az edzőtábor. Az egyetlen időpont, amikor meg tudom valósítani a fejemben lévő ideális edzéstervet.
